Egyetemi Világjátékok 2025 - Lenyomat

 Sziasztok:) 

 Spoiler képpel kezdődik:)

Üdv újra a blogon. Gondoltam frissen megosztom veletek milyen volt átélni a 2025-ös Egyetemi Világjátékokat Németországban. Ha felkeltettem az érdeklődésed, csinálj egy zöld teát és olvass tovább. 

Miért zöld teát? Elmondom, de előbb kicsit az eseményről. Szóval az Egyetemi Világjátékok 2 évente kerül megrendezésre, 25 éves korig vehetnek részt rajta különböző (évente változó) versenyszámok egyetemista sportolói. Szerencsére az atlétika szerepel ezen a listán. Meg kell hogy említsem, magasabb szinten viszonylag kevesebb olyan sportoló van aki mellette hallgatói jogviszonnyal is rendelkezik egyetemről mert nehéz összeegyeztetni a kettőt (én ezek közé a hercegnők közé tartozok ;) ) bár ez rendszertől, és edzőtől is függ. (appreciate Zoli)  Egy szó mint 100, így ez egy szuper lehetőség egy kicsit szűkebb élmezőnyben bizonyítani. Tisztázom, az értékéből nem vesz el, mert tényleg sok áldozattal jár lelkiismeretesen csinálni ezt a két dolgot egyszerre. 

Csak hogy meggyőzzelek titeket a zöld teáról, az új megszállottságom és egyik legjobb fegyveremet akartam veletek megosztani. Mivel egy hiperaktív valaki vagyok, de azért vannak esetek amikor kell a plusz lendület, a zöld teában található egyéb dolgok segítenek a koffeint úgy adagolni, hogy a káosz helyett az energia és nyugalom tökéletes harmóniájával áldjon meg. (na de persze tudományos magyarázatért nézzetek jobban utána....) 

Szóval. Az előző Világjátékok Kínában volt, és hosszú vergődések után sikerült akkor és ott összeszednem magam végre. Onnan indult az önismereti utam is abból az évből, és az élet meg is ajándékozott ott egy bronzéremmel az erőfeszítéseimért, meg hogy szóljon, "ha nem is tudod még milyen jó úton jársz, és nem is mindig olyan egyszerű (ugyanakkor lecsúsztam egy bizonyos budapesti VB-ről) vedd szépen észre a jót, és legyen az a pohár inkább félig tele. Hát megfogadtam. Akkor megfogadtam nekem a poharam bizony félig TELE lesz, és addig töltöm míg ki nem kezd folyni belőle a leülepedett kosz. Szóval az az év, és az a verseny is igen nagy jelentéssel bír számomra. Ahogy én is felelőséget vállaltam rengeteg segítséget is kaptam (ezeket sem látjuk mindig) amik akkor nagyon sokat jelentettek nekem. 

Na ennyit az előzményekről. Az idei Világjátékokra akár mennyire is azt mondogattam, hogy a korábbi érmem egy nyugalmat ad, annál inkább egy akarást hozott. Ugye az akarást nem szeretjük annyira mert nem jó a vége, ezért ezt próbáltam elfedi, kezelni, KONTROLLÁLNI.

Fun fact kitérőként, Kínában is és itt is nagyon segítettek a külső körülmények, ugyanis előbbin az egyik előttem lévő esélyest kizárták, míg itt valami okból kifolyólag el sem indult. Ismét hangsúlyozom, ezek az értékből nem vesznek el semmit de szeretek objektív lenni ezekben. (Amúgy nem vagyok az) 

Szóval kontroll. A legjobb állapot egy jó futáshoz a FLOW. Na most valószínű nem mondok újat azzal ha elárulom, ez a kettő nem igazán megy együtt:D. Még egy kis ismertetőként a 400 gát úgy működik, hogy ahhoz hogy az éremért futhass egy ilyen versenyen, általában 3db futást kell hibátlanul lehoznod. Szóval két kört selejtezünk, és csak utána jön a döntő. Az első két futás a mezőny erősségétől függően taktikázás vagy max futások, attól is függ, hogy állsz a ranglistán. Na én itt most 5. helyen álltam a ranglistán, így azért az első futásokból ki lehetett venni fizikálisan. De mentálisan ez nagyon nezhéz, ugyanis 3 napig tart a folytonos izgulás, és jön rá egy olyan feladat is, hogy mindezt úgy oldd meg, hogy a legkevésbé fáradj el. Itt jött be a képbe a kontroll amit kontrollból AKARTAM levetkőzni a döntőre. Sikerült-e? 

Szóval nagyon AKARTAM ÉLVEZNI ezt az egészet. Egyébként ez többé kevésbé sikerült is a nagy izgulások és feladatok közepette, de az akarást valahogy nem tudtam semmivel levetkőzni. Jelen is AKARTAM lenni, de nagyon. Tudjátok hol buktattam le magam? Eladtam magamnak, hogy élvezem és jelen vagyok, majd közöltem Zolival (edzőm) a Call Room (onnan visznek be a pályára) előtt, ahol a jégkádak voltak, hogy "huh, na egy fél óra múlva már végre nyugodtan jegelhetem itt magam". Hupszi. Szóval ez egy tényleg nehéz három nap volt, mert néha sikerült csak hagyni a dolgokat és megélni, néha viszont az akarás nyert. És tudjátok mit, ezzel nincs semmi gond. Most arra jutottam hogy a kontrollt jól legyőzi a TUDATOSSÁG és ezt tudtam is magamnak bizonyítani több kevesebb sikerrel. Hiszitek vagy sem, mikor lejöttem a pályáról elsősorban csalódott voltam, mikor megláttam az időmet. Hálátlan? Nemhiszem, de talán emberi. Az ok pedig annyi volt, hogy úgy próbáltam elterelni a figyelmem az esélyesség terhéről, hogy csak azt ismételgettem, az időért futok. Nagyon jó időt AKARTAM futni, így a helyezést nem hajszoltam. Mit kaptam ezért? Amit HAGYTAM hogy csak legyen, azt megkaptam, amit pedig AKARTAM, az kicsúszott a kezem közül. Ami vicces, hogy ezt leckét már megkaptam többször is, de még dolgom van vele az biztos! Viszont amikor jelen tudtam lenni az a kisebb szomorkodás volt. Itt nem akartam magamra kényszeríteni semmit, csak hagyni hogy megéljen aztán jöjjön a megkönnyebbülés és az öröm. Na ez jelenlét és tudatosság volt, és minő meglepetés, jött is a nyugalom:) Most kapaszkodj meg, néha a szomorkodást könnyebben meg tudom magamnak engedni mint az örömöt és az élvezetet. Na de ezzel nektek is fogadalmat teszek, hogy erre figyelni fogok!!

És innentől kezdve hogy jelentést kapott a tapasztalat, egyenes út vezet ahhoz hogy egy felejthetetlen és csodálatos emlékké alakuljon, ami a jövőbeni jelenben boldogságra vált a pillanatnyi múló csalódottságból. Ezt miből tudom? Ha csak a verseny napjára gondolok el tudnék kezdeni pityeregni, de nem, nem bánatomban, hanem máris a nosztalgia miatt. Ugyanis az egész már csak egy tegnap, az érzet hogy a három napnyi végeláthatatlan izgalom átalakult a múlttá érzékennyé tesz. De tudjátok mit? Ezt is megélem és elteszem szép jelentésekkel, hogy ne vesszen feledésbe. Hálám végtelen azok felé akik ezt átélték velem bármilyen formában is és támogattak, szeretlek titeket!!! 

Szeretettel, szívből, 

Sári :)