Bemutatkozás

Üdv a Sárikalandjai blogon, ahol mindenféle tartalom lesz, lelkizések, kalandok, utazások, tippek, edzős tartalmak és minden, ami az élet :)  Kezdjük egy kis ismerkedéssel lelkizés kereteiben. 

Ha megkérnétek hogy definiáljam, ki vagyok, valami olyasmit mondanék zsigerből, hogy sportoló, marketinges lány, testvér, kisfelnőtt, aki keresi az élet értelmét és azt, hogy annak megfelelően tudjon élni. Aztán a helyzet az, hogy találkoztam a jógával lassan 3 évvel ezelőtt, ami teljesen átformálta a gondolkozásom. Igaz a reflex gondolataimat amit 20+ év alatt sikerült jól begyakorolnom, nehéz levetkőzni, de ha hagyok időt magamnak gondolkozni inkább azt mondanám: egy lélek vagyok, aki örök, tudatos, boldog - sat, chit, ananda. És mindenki másra is így tekinteni a cél. De hazudnék ha azt mondanám ez ilyen egyszerű. Mert hát emellett emberek is vagyunk, és a lelkünket befedi a tudatunk, azaz a finom fizikai testünk és a testünk, a durva fizikai testünk. És hát ezek könnyen tévútra téríthetik a legelővigyázatosabb embert is. Mesélek mindenről is, hogy összeálljon egy kép a fejedben, rólam, meg hát a blogom miértjéről is. 

Szóval talán ami központi téma az életemben, az az önismeret. Miért, mióta és bolond vagyok-e? A másodikra a válasz, hát persze! Az elsőre pedig: 

Hát tulajdonképpen ez az egész úgy indult, hogy minden klafa volt. Konkrétan "dreamlife" (vagyis amit annak képzelünk a társadalmi elvárások miatt, de igazából fogalmunk sincs róla mi az). Röviden tömören végzős vagyok, megvan a baráti közeg, a támogató család, még a boyfriend is megvan, emellett 100% a suliban, milyen tárgyból? az összesből mert annyira sem ismerem magam hogy tudjam mi az amit szívesen tanulnék, hát nyomjunk mindent mert kell az ötös, miért? azt sem tudom talán hogy nagyon jó legyen az érettségim, miért? hát hogy felvegyenek az egyetemre, hova? azt sem tudom mert NEM ISMEREM MAGAM. Ha valamit, akkor ennek a fontosságát elfelejtik megtanítani, pedig erről szól minden. Hogy a lista teljes legyen, sportban is 1000%, korosztályos Európabajnokság ezüstérem, országos csúcsok, stb. A kiégés szót még nem ismertem itt. Elhihetitek, nem magamat akartam ezekkel boldoggá tenni. 

De ugye az életben SEMMI SEM ÁLLANDÓ. Ahogy a rossz, úgy a jó sem. Ami álladó tud lenni az a mi hozzáállásunk, ezt is megtanultam, de csak később. 

Úgyhogy predesztinálva volt egy kisebb hullámvölgy ami a magaslatok után következik általában. De mi forgatta fel a boldog felszínt? Egy kisebb vihar is elég hogy feltörjenek a mélyben rejlő dolgok amik igazából csodák, igaz első találkozásra fájdalmas igazságok. Szóval ez olyan volt hogy úgy döntöttem bekapom a piros pirulát. 

De miért döntöttem így? hogy a saját valóságomat választom? Hát kaptam pár csúnya pofont az élettől amik felébresztettek, hogy ez az egész játék amit itt a Föld nevű bolygón játszunk nem arról szól, hogy másoknak megfeleljek. Viszont mivel én ezt a játékot játszottam 20+ évig, így az hogy én ki vagyok és magamnak hogyan tudnék megfelelni egy húzós kérdés volt. Emellett körülöttem minden a korábbi játékra volt berendezkedve, szóval, hogy tudjak változni, ezt a közeget is gyakorlatilag rendesen meg kellett reformálnom. Azt hihetnéd ezt olvasva, milyen tudatos, wow. Hát nem. Semmi tudatosság nem volt ebben, igazából megijedtem és menekültem, közben pedig kerestem, méghozzá olyan dolgokat, amik még nem tudtam, hogy igazából mik. Szóval káosz. Összegezve: csalódtam az emberekben, cserben hagyás és manipuláció miatt, amiért elmenekültem mindenki mástól is, a barátaimtól, a családomtól, és most inkább érzelmi szinten mondom ezt. Megismerkedtem a társas magánnyal, de ennek köszönhetően kicsit magammal is. Sok veszteség ért ekkor, de aminek kellett és ami igaz volt, az mind vissza talált hozzám, amiért sosem fogok tudni elég hálás lenni. 

Ekkor találtam egy utat a jógához is ami onnantól az életem részévé vált, s bár rengeteget kell még tanulnom ez engem nagyon-nagyon motivál. És itt nem a kommerz fürdőruciban jóga "pózokat" fotózok dologról beszélek (ami igazából ászana gyakorlás, a jógának csak egy aprócska része, méghozzá a lefelszínibb darabja). A hitről, az emberségről, a Valódi kereséséről beszélek. Ez mához képest 3 éve volt. Azóta lemondtam a húsról (ne legyek álszent, halat eszek mert nem tudom megoldani a sportot nélküle, kövezzetek meg, lehet vegán is sportolni. igen, de nekem nem megy és az egészség és a magunkkal is betartott erőszakmentesség is fontos!), mellette minden nap próbálok jobb ember, barát, gyermek, társ lenni. Továbbtanultam, nyomom a sportot, igazi rohadt nagy saját magamnak ásott gödörből másztam ki, ment tovább az élet, nem mentem el szerzetesnek, de a szeretet, tudatosság és az önismeret útja megmaradt. 

Végül pedig a blog célja ennek az útnak, és az egyensúlyozások, malőrök, magaslatok és mélységek megélésének a dokumentálása. 

Szeretettel, Sári

UI: Olvass és élj te is szeretettel :)